Abszolút kortárs abszolút verse

Hannibal Lektűr írta az egyik hozzászólásában, hogy ez az év verse. És igaza van!

Most idecibálom, hadd essen le az állatok :)) Megpróbálkozom a trackback-al is, bár nem annyira ismerjük még egymást.

Figyeljük meg a linkség elegáns használatát... :)

Kalandra fel!

2007.02.14. 04:32

Egy mondat a nördségről

Hol nördség van,
ott nördség van
nemcsak a gép zúgó zajában,
a tárt wikipédiában,

a száz nyitott ablakban,
villámgyors alt-tab-ban,
ott nördség van
a falban utazó LAN-ban,

ahogy az egér füle kattan,
ahogy az ikonod
mappába vonszolod,
dreggeled, droppolod,

ahogy a laptopod dokkolod,
hogy a füled az ipodod,
a lábad a tripodod,
bajtársad a kamerád,

és hogy kattan-e rád
egy másik nörd a wiwen,
míg te emitten biteket
emittálsz a Transzmitten

nem tudod, de akarod,
mindennapi abrakod
a login-ablakod,
mert ahol nördség van,

ott nördség van
nemcsak a felhasználói fiókban
lapító pornóvideókban
duzzadó dildókban,

ott nördség van
a laptop ágymelegében,
hogy éppen a gépben az
ágymeleg éden,

hogy nem szerelmed fészkel
kifliben hasadba,
csiklandó hajadtól
álmosan kacagva,

hogy nem szuszog füledbe
álmaid nője,
csak a gépből zúg kifele
a processzor hője,

a nördség zár
a világból magadba,
hogy megerjedj
akár egy lehullott vadalma,

ha eltöm a magányod,
lenyúlsz és kihányod,
felírod a blogra
a köz elébe dobva,

mert ahol nördség van,
ott nördség van
a közre fröcskölt könnyben,
keservben, kínban, közönyben,

ha macskád nem dorombol,
blogolsz a dologról,
így lett én-blogodból szűkebb
pátriád, önterápiád, ahol

a kommentek becéznek
szerető szavakkal,
bódítnak tanninos,
lecsengő savakkal,

nörd vagy, és ebédre
feedeket kosztoltál,
desszertnek, kompótnak
kiadóst posztoltál,

sőt, kiadást: nörd vagy,
kinek nedves álma
egy expense-trackelő
MS Excel-tábla,

tudod, mit költöttél el
tavaly kajára,
mennyivel szökött fel
a sózott vaj ára,

a tájékozatlanság
legriasztóbb rémed,
hogy nem tudod, mit kóstált
a borotvakrémed,

nörd vagy, mégse kell hozzá
számítógép,
hogy tudd, hogy az ember is
számító gép,

de ahol nördség van,
ott nördség van
nemcsak a pizzával puffasztott
apai hasakban,

az ótvarként rohadó
lepusztult vasakban,
az IBook-ra húzott
karcálló tasakban,

a Homárra kiposztolt
hasztalan vacakban,
és nördség van a dacban,
a konzum-öntudatban,

Abban, ahogy a
tékozló-herdáló
tudatos fogyasztó
mosolyra fakasztó

gúnyával marod a
belőled élő
halálra szánt multit,
s mint kit már átvertek

ezerszer életében
nem bízol másban,
csak a nép ítéletében,
mert minden nörd tudja

hogy az egyént becsapja
csacska, torz egója
csak a köz törekszik
tudatlan a közjóra,

ahogy az egyénnek
a jóízű dugás,
úgy kell a köznek
a közösségi tudás;

közszereplésed egy
Flickr-es hakni,
japán nő tanított
pólót hajtogatni,

s ha talpadat csiklandják
puha fehér tollal,
kacagva trillázol
rotfl-lel és lol-lal,

nörd vagy a torrenten
lecsurgó filmben,
nördnek a nördség
a mindennapi minden,

nörd vagy a soulseekről
letöltött zenében,
nörd vagy te egészen,
részként az egészben,

nörd vagy a reményben,
hogy ha vége lészen,
várjon rád menny vagy pokol,
ott is lesz internet-protokoll.




A kis Nerdling és Angelday születése napjára, mindkettőről irtózatosan lekésve. És Gyulának, remélem, megbocsátod.

forrás

Hannibal Lektűr

2007-07-17 09:47:24

az originál
(jobban látszódó linekkel:))

(mentés a régi blogból)

Blogger tagságom kezdete

Meglepő a dátum.. :)

Blogger-tagság kezdete 2005. szeptember








Még azt sem tudtam, mi fán terem a HTML...

Tornyot raktam

HORVÁTH ISTVÁN

TORNYOT RAKTAM...

Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.
"Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"
- A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.

(1942)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szeretem ezt a verset.
Számomra egy mese, egy hangulat, a múlt felidézése, és a családi otthon biztonságos légköre.



"Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.

Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.

Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.

Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett."



Amikor a külvilág zord valóságából bemehetek a családi otthon meleg, meghitt barátságos zugába. Nem tudom, hogy nektek volt-e, van-e ilyen élményetek? Kemencepadka (pucikpad) nincs a múlt-táramban, csak a tűzhely. Nagyanyáméknál, falun, gyerekkoromban. Este volt, a felnőttek szöszmötöltek. A tűzhely alatt egy kosárban kiscsibék zsibongtak-elcsitultak a takaró alatt. Bezzeg én kihúztam a "fészket" és néztem a hullámzó takarót, ahogy a felébredő csibék ide-oda újra elhelyezkedtek a bolygatás után. Ha óvatosan rátettem a tenyeremet, éreztem a kis fejek gömbjét, riadozását. De hamar visszadugtam a kosarat a "tyúkanyó"-ként melegítő tűzhely alá..



Az asztalon égett a petróleumlámpa. Ott olvasni is lehetett, izgalmas régi könyveket, és árnyékot vetni a csibeszállásra. Nagymamám a kisszéken ült. Nem is tudom, hogy mit csinált. Talán beszélgettek a fárasztó nap után. Nem tudom pontosan, hogy hány éves ez az emlék, hogy hány éves lehettem én.

Talán hét. De ez a hangulat most is él bennem

őszi memoriter

őszi memoriter- az ősz

őszi memoriter-

az ősz

az őszülő fazon szezonja
a szezon fazonja
az ülő ősz fazon fan-ja
az ős szülő szezonőr
a szülő ős kora-ősze
beszélek vissza meg össze
most ennyire futja mindössze
-sen



Rooza 2008-10-22

reggel

no igen, az első óra után kezdődik a tötyörgés- melyiket válasszam? annyi van a listán, hogy megrettenek tőle

Este jó

Este jó. Vége a napnak, akkor is, ha nem egészen úgy telt, ahogy terveztem.
Este jó, mert arra gondolhatok, hogy holnap jobb lesz.
Befészkelem magam a frissen vasalt ágyneműbe, lámpa, telefon, könyv.. bekészítem. Macs jön magától. Némi küzdelem mégiscsak van. Nagyon szereti a könyveket, az újságot. Szeret ráülni. Pont oda, ahol az olvasásban tartok..

akkor is jó, mert a holnap mindig az új lehetőség napja

vissza a kályhához

csak röviden ennyi, még a blog címét is változtatnom kellene, meg körülnézni, hogy mi változott azóta, hogy megnyitottam ezt a kuckót..