Altató

---

Miről is van szó?
Az alvásról.

Miért alszunk?
Az agyunk így akarja.

Miért?
Az agynak a helyes működéshez alvásra van szüksége. Ha az embert nem hagyják aludni, egyre inkább elveszíti összpontosító képességét, és egyre jobban "kifordul magából". Mintegy öt nap után az agy nem működik már ésszerűen. Ha az ember újra alhat, visszaáll a rendes agyműködés. Ma még senki sem tudja, miért van szüksége az agynak alvásra, de néhány szakember úgy véli, hogy a neuronok ilyenkor "töltekeznek fel" a transzmitter molekulákkal, például az acetil-kolinnal és a szerotoninnal. Ezek a molekulák alapvető szerepet játszanak a helyes agyműködésben.

Mitől alszunk?
A század elején egy párizsi tudós, Henri Pieron olyan kutyák agyi-gerincvelői folyadékából gyűjtött mintát, amelyeket néhány napig nem hagytak aludni. Amikor ezt a folyadékot más kutyákba fecskendezték, a kutyák természetes álomba merültek. A tudósok elmélete szerint a szervezetben az ébrenlét során "alvásmolekula" gyülemlik fel, s ha a mennyisége elér egy adott szintet, az állatok elalszanak. Az alvás során a molekula elbomlik.

jó a rossz-ban

az a jó a rosszban, hogy el lehet merengeni azon, hogy volt jó

és még az a jó a rosszban, hogy lehet reménykedni abban, hogy lesz még jó

rekettyés rejtély

egy fertálynyi rekettyés rejtélyes meredélye

---

fertály (lat. quartale)

1. negyed, szapu: a) űrmérték gabona mérésére. Általában a gabonamérő, gabonaköböl negyede. (→ még: köböl, → mérő, → véka; – b) űrmérték bor, méz stb. mérésére. (→ még: meszely) – 2. fertálytelek, negyedtelek: egy egész → jobbágytelek negyedrésze, területmérték. Birtokos a negyedtelkes jobbágy. (→ még: résztelek) A települések egyes részeit, negyedeit is jelenthette (pl. Szilfás fertály, Alsó fertály stb.). – 3. óranegyed (három fertály öt) és évnegyed is (ez az utolsó fertály), valamint az évnegyedi bér (pénz). – 4. bizonyos piaci, vásári áruadag neve is fertály. Kiskunfélegyházán a levágott, megtisztított és négy részre vágott liba egy részét fertálynak (libafertály) hívják. – 5. mint súlymérték a régi mázsa negyedét jelentette. Szentesen egy fertály 25 font. – A fertály, fertál, fertále elnevezés a német Vierteil szóból származik. – Irod. Nyíri Antal: A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai (Szeged, 1948); Fejezetek a magyar mérésügy történetéből (Bp., 1959).

forrás (katt)

---

meredély

www.utikalauz.hu

légüres tér

látnom kell, hogy ez itt eléggé légüres tér

még nem tudom, hogy mennyire baj ez?

civilizáció, -az van?

Erről van itt szó kérem ...

Civilizáció, az talán
2005. 09. 19. Nádasdy Ádám netnaplója [részlet]

A reptér előtt kellemetlen, sovány, lilaruhás nő ide-oda húzza a kerekes kofferkéjét, portyázó mozgást végez, mint a hangyák, rögtön tudtam, hogy engem fog kiszúrni, nyilván mert olyan pedagóguspofám van. "Kéléti pú?"; kérdezi a nő, a 48. számú minibuszra mutatva, ahova épp szállunk be. Nem tudom, mondom angolul, de minden együttérzés nélkül, és mutatom, hogy kérdezze meg a sofőrt. "Kéléti pú?" mondja a lila nő a sofőrnek, a hangja panaszos, közben mosolyogni próbál, ez a legrosszabb. "53-as kocsi", mondja a sofőr kifogástalan angolsággal, "már kétszer megmondtam magának!". Nem merek M.-re nézni, igen, pont erről szokott prédikálni, hogy civilizáció, az talán van már itt is, de kultúra, az még nagyon sokáig nem lesz.

Mert kultúra az, ha nem mondjuk a kellemetlen lila nőnek, hogy „I’ve told you twice already”, ha nem tartjuk számon, hogy hányszor kellett neki a lila szájába belerágni, az ostoba kurvának, hanem csak azt mondjuk semleges mosollyal: 53-as kocsi, asszonyom.

Abszolút kortárs abszolút verse

Hannibal Lektűr írta az egyik hozzászólásában, hogy ez az év verse. És igaza van!

Most idecibálom, hadd essen le az állatok :)) Megpróbálkozom a trackback-al is, bár nem annyira ismerjük még egymást.

Figyeljük meg a linkség elegáns használatát... :)

Kalandra fel!

2007.02.14. 04:32

Egy mondat a nördségről

Hol nördség van,
ott nördség van
nemcsak a gép zúgó zajában,
a tárt wikipédiában,

a száz nyitott ablakban,
villámgyors alt-tab-ban,
ott nördség van
a falban utazó LAN-ban,

ahogy az egér füle kattan,
ahogy az ikonod
mappába vonszolod,
dreggeled, droppolod,

ahogy a laptopod dokkolod,
hogy a füled az ipodod,
a lábad a tripodod,
bajtársad a kamerád,

és hogy kattan-e rád
egy másik nörd a wiwen,
míg te emitten biteket
emittálsz a Transzmitten

nem tudod, de akarod,
mindennapi abrakod
a login-ablakod,
mert ahol nördség van,

ott nördség van
nemcsak a felhasználói fiókban
lapító pornóvideókban
duzzadó dildókban,

ott nördség van
a laptop ágymelegében,
hogy éppen a gépben az
ágymeleg éden,

hogy nem szerelmed fészkel
kifliben hasadba,
csiklandó hajadtól
álmosan kacagva,

hogy nem szuszog füledbe
álmaid nője,
csak a gépből zúg kifele
a processzor hője,

a nördség zár
a világból magadba,
hogy megerjedj
akár egy lehullott vadalma,

ha eltöm a magányod,
lenyúlsz és kihányod,
felírod a blogra
a köz elébe dobva,

mert ahol nördség van,
ott nördség van
a közre fröcskölt könnyben,
keservben, kínban, közönyben,

ha macskád nem dorombol,
blogolsz a dologról,
így lett én-blogodból szűkebb
pátriád, önterápiád, ahol

a kommentek becéznek
szerető szavakkal,
bódítnak tanninos,
lecsengő savakkal,

nörd vagy, és ebédre
feedeket kosztoltál,
desszertnek, kompótnak
kiadóst posztoltál,

sőt, kiadást: nörd vagy,
kinek nedves álma
egy expense-trackelő
MS Excel-tábla,

tudod, mit költöttél el
tavaly kajára,
mennyivel szökött fel
a sózott vaj ára,

a tájékozatlanság
legriasztóbb rémed,
hogy nem tudod, mit kóstált
a borotvakrémed,

nörd vagy, mégse kell hozzá
számítógép,
hogy tudd, hogy az ember is
számító gép,

de ahol nördség van,
ott nördség van
nemcsak a pizzával puffasztott
apai hasakban,

az ótvarként rohadó
lepusztult vasakban,
az IBook-ra húzott
karcálló tasakban,

a Homárra kiposztolt
hasztalan vacakban,
és nördség van a dacban,
a konzum-öntudatban,

Abban, ahogy a
tékozló-herdáló
tudatos fogyasztó
mosolyra fakasztó

gúnyával marod a
belőled élő
halálra szánt multit,
s mint kit már átvertek

ezerszer életében
nem bízol másban,
csak a nép ítéletében,
mert minden nörd tudja

hogy az egyént becsapja
csacska, torz egója
csak a köz törekszik
tudatlan a közjóra,

ahogy az egyénnek
a jóízű dugás,
úgy kell a köznek
a közösségi tudás;

közszereplésed egy
Flickr-es hakni,
japán nő tanított
pólót hajtogatni,

s ha talpadat csiklandják
puha fehér tollal,
kacagva trillázol
rotfl-lel és lol-lal,

nörd vagy a torrenten
lecsurgó filmben,
nördnek a nördség
a mindennapi minden,

nörd vagy a soulseekről
letöltött zenében,
nörd vagy te egészen,
részként az egészben,

nörd vagy a reményben,
hogy ha vége lészen,
várjon rád menny vagy pokol,
ott is lesz internet-protokoll.




A kis Nerdling és Angelday születése napjára, mindkettőről irtózatosan lekésve. És Gyulának, remélem, megbocsátod.

forrás

Hannibal Lektűr

2007-07-17 09:47:24

az originál
(jobban látszódó linekkel:))

(mentés a régi blogból)

Blogger tagságom kezdete

Meglepő a dátum.. :)

Blogger-tagság kezdete 2005. szeptember








Még azt sem tudtam, mi fán terem a HTML...

Tornyot raktam

HORVÁTH ISTVÁN

TORNYOT RAKTAM...

Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.
"Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"
- A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.

(1942)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szeretem ezt a verset.
Számomra egy mese, egy hangulat, a múlt felidézése, és a családi otthon biztonságos légköre.



"Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.

Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.

Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.

Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett."



Amikor a külvilág zord valóságából bemehetek a családi otthon meleg, meghitt barátságos zugába. Nem tudom, hogy nektek volt-e, van-e ilyen élményetek? Kemencepadka (pucikpad) nincs a múlt-táramban, csak a tűzhely. Nagyanyáméknál, falun, gyerekkoromban. Este volt, a felnőttek szöszmötöltek. A tűzhely alatt egy kosárban kiscsibék zsibongtak-elcsitultak a takaró alatt. Bezzeg én kihúztam a "fészket" és néztem a hullámzó takarót, ahogy a felébredő csibék ide-oda újra elhelyezkedtek a bolygatás után. Ha óvatosan rátettem a tenyeremet, éreztem a kis fejek gömbjét, riadozását. De hamar visszadugtam a kosarat a "tyúkanyó"-ként melegítő tűzhely alá..



Az asztalon égett a petróleumlámpa. Ott olvasni is lehetett, izgalmas régi könyveket, és árnyékot vetni a csibeszállásra. Nagymamám a kisszéken ült. Nem is tudom, hogy mit csinált. Talán beszélgettek a fárasztó nap után. Nem tudom pontosan, hogy hány éves ez az emlék, hogy hány éves lehettem én.

Talán hét. De ez a hangulat most is él bennem

őszi memoriter

őszi memoriter- az ősz

őszi memoriter-

az ősz

az őszülő fazon szezonja
a szezon fazonja
az ülő ősz fazon fan-ja
az ős szülő szezonőr
a szülő ős kora-ősze
beszélek vissza meg össze
most ennyire futja mindössze
-sen



Rooza 2008-10-22

reggel

no igen, az első óra után kezdődik a tötyörgés- melyiket válasszam? annyi van a listán, hogy megrettenek tőle

Este jó

Este jó. Vége a napnak, akkor is, ha nem egészen úgy telt, ahogy terveztem.
Este jó, mert arra gondolhatok, hogy holnap jobb lesz.
Befészkelem magam a frissen vasalt ágyneműbe, lámpa, telefon, könyv.. bekészítem. Macs jön magától. Némi küzdelem mégiscsak van. Nagyon szereti a könyveket, az újságot. Szeret ráülni. Pont oda, ahol az olvasásban tartok..

akkor is jó, mert a holnap mindig az új lehetőség napja

vissza a kályhához

csak röviden ennyi, még a blog címét is változtatnom kellene, meg körülnézni, hogy mi változott azóta, hogy megnyitottam ezt a kuckót..